Erdélyre a kiegyensúlyozott, mérsékelt kontinentális éghajlat jellemzõ. Gyakoriak az Atlanti-óceán felõl érkezõ esõt hozó frontok. Néha meleg mediterrán és hideg sarki áramlatok okoznak hirtelen fellépõ idõjárásváltozást. Minthogy a környéken a legmagasabb hegygerinc magassága eléri az 1800 m-t, a hegyesebb részen az éghajlat hegyvidéki, ami azt jelenti, hogy a hõmérséklet és a csapadék elsõsorban a tengerszint feletti magasság függvénye.

A hõmérséklet évi átlaga a magasabb hegyekben alig 2°C-t jelent, de sehol sem haladja meg a 2-10°C határait. Januárban az átlag -9 és -12°C között van, júliusban 8 és 16°C között változik. A fagymentes napok száma 100 és 180, arányosan fordítva a magassággal. A trópusi napok (30°C feletti maximummal) ismeretlenek, de a hõmérséklet a 25°-ot is csak az év pár napján éri el, jobbára 1000 m alatt. Az elsõ fagyok október 1. elõtt, az utolsók máius 1. körül következnek be, a napi ingadozások 20° alatt maradnak egész évben. A tavasz késõn köszönt be, de az õsz aránylag sokáig tart, ami annak tulajdonítható, hogy mind a felmelegedés, mind a lehûlés alulról felfelé indul el. Az alacsonyabb medencékben és folyóvölgyekben ismert a hõmérsékleti inverzió jelensége (magasabb helyeken magasabb a hõmérséklet és fordítva). A völgyekben a tartós ködók késleltetik a tavaszt és gyorsítják a tél kezdetét. Még érdekesebb ez a hegyekben, ahol emiatt jelentõs a nappali felmelegedés és lehetõvé teszi a korai napozást.

A
csapadékmennyiség igen magas, maximális értékei a hegycsúcsokon meghaladják az évi 1400 mm-t, ami a Kárpátok 2000 m-t meghaladó részein tapasztalható értékekkel ér fel. Ezt a jelenséget a nyugatról jövõ áramlatoknak a hegyekkel való elsõ találkozásával lehet megmagyarázni. A csapadék a hegységek területén 1000 mm fölött van, lejebb 700 körül. Az évi csapadékmennyiség elosztása aránytalan, egy átlag 1000 m-en fekvõ helyen, decemberben 120 mm-el éri el a maximumot, de június-augusztusban (csökkenõ irányzattal ugyan), nem csökken 100 mm alá. A minimális értékek áprilisban és októberben 60 mm kürül alakulnak. A csapadékos napok száma átlagosan 150, amibõl a havazásoké 60 és 30 nap között változik, a magasság ftiggvényében, míg a hóréteg tartóssága az ideális 1200 m t.sz.f. szint magasságban is 130 nap körül van. Vastagsága itt átlag 30-40 cm (pl. Biharfiireden).

A
napsugárzás tartama 1500 és 1750 óra évente, míg a borult napok átlaga: 6/10-7/10 arányt képez, az összes napokhoz viszonyítva. A szél iránya hangsúlyozottan nyugati, ettõl 10%-os eltérés csak déli területeken tapasztalható, ahol ez délnyugati irányú is. Ugyanilyen mértékû az eltérés az északi területeken is, ahol ez északnyugati irányú. Jellemzõ a hegygerinc mögötti területek védettsége, pl. az Aranyos alsó folyásánál, ahol ez 60%-os nyugalmat jelent, míg a szélerõsség a nagy csúcsokon a 25-30 km/h-t is meghaladja. A szél erõssége az alacsonyabb vidékeken átlagosan nem éri el az óránkénti 15 km-t. Az Aranyos-völgy alsó szakaszának a jellegzetessége a meleg, száraz fõn elõfordulása, ami onnan ered, hogy a kicsapódott páratartalmú levegõ a gerincvonulaton áthaladva újra felmelegszik, lezúdul az alacsonyabb medencékbe, száraz, meleg levegõt, illetve szelet eredményezve. Hasonló jelenség következményeként a híresebb sítelepek, így pl. Biharftireden, a vlegyászai menedékháznál, vagy a Nagy- Bihar keleti lejtóin kiépítetlenül is eszményi körülményeket biztosítanak. A zárt medencék jellegzetességei közt említjük meg a gyakori éjszakai ködöt. Különösen a pádisi körülzárt fennsíkon, gyakoriak a víznyelõk, a dolinák, amelyek mélyén láthatatlan tavak vannak: párájuk estére a mezõ síkjára jut, a hidegebb levegõ kicsapódik, alacsony, elnyújtott ködfoltokat képezve. Reggel a harmatnál sokkal gyorsabban, eloszlik a köd.

Egy másik kültinös éghajlati jelenség a már említett
hõmérsékleti inverzió, vagyis a hõmérséklet és a tengerszint feletti magasság fordított arányának a felborulása. Sokszor - különösen télen; a magas hegycsúcsokon az erõs napsugárzás kihangsúlyozott meleg övet képez, míg a völgyekbe beszorult ködös hideg megõrzi az éjszakai fagyokat, épp ezért az ilyen helyeken a hõmérséklet alacsony és zord marad a nap folyamán is. Eldugottabb völgyekben májusban jeges sziklákat, hófoltokat is találunk. Ennek elõnyeit külónösen a téli sportolók , kedvelõi használják ki, de a jelenség jól megfigyelhetõ a növényzeten is, a fenyõk épp az alacsonyabb völgyekben alkotnak zárt foltokat, míg a lombhullató fák sok helyütt feljutnak a magasabb csúcsokra is.

állatvilág - növényvilág


[ fõoldal ] - [ népmûvészet ] - [ mûemlékek ] - [ események ] - [ fórum ] - [ barangoló ] - [ közlekedés ] - [ gazdaság ] - [ szállásajánló ]

impresszum - vendégkönyv - médiaajánlat