Ha a növényvilág tagozódása szigorúan alkalmazkodik a magassági szintek által kialakított hõmérséklet- és csapadékelosztás függvényeként kialakuló zónákhoz, addig az állatvilágban ez csak elvben érvényes, nagyobb eltéréseket, illetve szórásokat találunk.
Itt is a lombhullató, fenyves és havasalji tájegységek határozzák meg az állatvilág változatosságát és elõfordulását. Akár a növényvilágban, minél magasabbra megyünk, annál szegényesebb a választék és annál inkább csak a mostoha életkörülményekhez alkalmazkodó állatfajták találhatók meg, azokból sem sok egyed.

A fõbb
emlõs állatok fõleg az erdõkben élnek: így ritkán a medve (Ursus arctos), a farkas (Canis lupus), a róka (Vulpes vulpes), a vaddisznó (Sus scrofa), az õz (Capreolus capre-olus), a nyúl (Lepus europeus), továbbá a ritkábbak közül az erdei nyuszt (Martes martes), a galléros egér (Apodemus tauricus), a mókus (Sciurus vulgaris), a hiúz (Lynx lynx), a pele (Glis glis) és különösen a mogyoró-pele (Muscardinus avellanarius).

Az
erdei szárnyasok, illetve madarak közül: az ökörszem (Troglodytes troglodytes), a süketfajd (Tetrao urogallus), a gatyás-kuvik (Aegolius fenereus), a varjú (Corvus corax), a kis keresztcsõrû (Lorcis curvirostra), a fenyõszajkó (Nucifraga caryocatactes), az erdei cinege (Parus ster), a fakopáncs (Picoides tridactylus), a csíz (Carduelis spinus), a szürke beg (Prunella modularis), a galléros rigó (Turdus torquatus) gyakoribbak az erdõben, beleértve a lucfenyveseket is.

A
hüllõk közül elõfordul: a keresztes vipera (Vipera berus), fõleg a Dregán-völgy felsõ részén és a sziklás, elhagyott bérceken, a hegyi gyík (Lacerta temporaris), a hegyi csiga (Triturus alpestris).


A havasalji övezetekben a legjelentõsebbek: a jószemû és kitûnõ repülõ fakókeselyû (Aegypius monahus), a szirti sas (Aquila chrysaötos), a holló (Corvus corax), a rozsdafark (Phoenicurus ochruros), a fogoly (Perdix perdix), a havasi pinty (Montifringilla nivalis) stb.
A vizekben élõ
halak közül a legmagasabb helyeken él a pisztráng (Salmo trutta), ez uralja a hegyi patakokat, lefelé jövet következnek a pér típusúak (Thymallus thymallus), majd a paducfélék (Chondrostoma nasus).
A Bihar-Vlegyásza barlangjai régi idõk tanújaként õrizték meg a több mint 10 000 éves barlangi medve (Ursus spelaeus) csontjait. Gazdag leletek találhatók az oncsászai barlangban. A Szkerisórai jegesbarlangban - ma már itt nem élõ - zergecsontokat is találtak. A közeli kisebb barlangokban az ugyancsak rég kihalt jávorszarvas és õsbölény csontjaira is rábukkantak.
növényvilág - éghajlat

[ fõoldal ] - [ népmûvészet ] - [ mûemlékek ] - [ események ] - [ fórum ] - [ chat ] - [ barangoló ] - [ közlekedés ] - [ gazdaság ] - [ szállások ]

impresszum - vendégkönyv - médiaajánlat

Enveco Free Stat